Tanösvény kialakítása a BMF RKK környezetmérnök szakos hallgatói részére a természetttudományi tárgyak terepi oktatásának fejlesztése érdekében

A Budapesti Műszaki Főiskola Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Karán 2000-től kezdődően folyik környezetmérnök oktatás, 2006 őszétől már BSc képzés keretében. Az oktás szerves részét képezik a külső helyszíneken tartott gyakorlati foglalkozások, terepi megfigyelések, terepgyakorlatok. A terepi izsgálatok megalósításához a főiskolai épület közvetlen szomszédságában tanszéki kutató munka eredményeként tanösény kalauz segítségével bejárható környezetédelmi tanösényt alakítottunk ki a hallgatók beonásával.

            A terepen megvalósítható oktatás környezetpedagógiai jelentősége az, hogy a fenntartható fejlődés feltételeként megfogalmazott környezeti tudatformálást segíti elő környezetadekvát oktatási környezetben. A környezettudatosságot elősegítő készségek és ismeretek fejlesztése a környezet rendszerként történő értelmezésén, az élő és élettelen alkotók együttes hatásmechanizmusának bemutatásán alapszik.

            A terepi oktatás megvalósítása céljából kialakított munkáltató típusú tanösvény biztosítja az aktív, tapasztaláson alapuló ismeretszerzés és készségfejlesztés lehetőségét, mert feladatok elvégzésére irányul, cselekvések során valósul meg, ugyanakkor lehetővé teszi a természeti értékek bemutatását, megvalósítja a természetvédelmi tájékoztatást.

            A tanösvény állomásaihoz kapcsolódó feladatok megoldása által a hallgatók a környezeti állapotértékelés módszereit sajátíthatják el, miközben olyan készségek, képességek, kompetenciák megszerzésére nyílik lehetőségük, amelyek tantermi körülmények között nem valósíthatók meg (pl. tájékozódás, bioindikátorok alkalmazása a környezetminősítésben).

            A földi élet fenntarthatósága az emberi társadalom és a környezet harmonikus, egyensúlyi állapotán múlik. Elérése örök célnak tekinthető, amelyhez a fenntartható fejlődés folyamata vezet, megvalósításának feltétele pedig az emberek környezeti tudatformálása.

A paradigmaváltás igénye napjainkra létkérdéssé vált, a környezeti nevelés tartalma kibővült, „környezetért nevelést” (education for the environment) jelent, amely magában foglalja a környezettudatos életvitel iránti elkötelezettség kialakításának elősegítését, folyamatos megerősítését, a magatartás-, értékrend-, attitűd- és érzelmi viszonyulások formálását, az ismeretek bővítését és a cselekvések kiváltását a környezet további egyoldalú károsodásának, degradációjának megelőzése érdekében.

            Az egyetemek és főiskolák jelentős társadalmi színterek, amelyek szoros összefüggésben állnak a hallgatók környezeti-környezetvédelmi és fenntartható fejlődésre vonatkozó ismeretei, műveltsége és környezettudatos magatartása között. Éppen ezért a főiskolánk környezetmérnök szakán a terepen végzett megfigyelések szerves részét képezik a tananyagnak.

            Comenius forradalmi ismeretelmélete az empirizmus, azaz a szemléltetés pedagógiája, amelyben a tanító feladata a tanuló elé tárni a világot, vagyis a minket körülvevő létező dolgok összességét. A környezet tanulmányozása tehát szemléltetésen, a tanulási folyamat konkrét érzékelésen, tapasztaláson alapul. „Szükséges, hogy a megismerés mindig az érzékszervekből induljon ki (semmi sincs ugyanis az értelemben, ami nem volt meg előbb az érzékekben). Mi más ez, mint az, hogy a tanítás ne a dolgok szóbeli elbeszélésével vegye kezdetét, hanem a reális megfigyeléssel? És végül, miután megmutattuk a dolgot, jöhet a bővebb magyarázat.”/Comenius 1953/.

            Direkt irányítás esetén a tanár az ismeretek forrása, meghatározza az elsajátítás lépeseit, közvetlenül irányítja a tanulási folyamatot.

Feladatok köré szerveződő, csoporttevékenység által megvalósuló, indirekt irányítás esetén a tanár a háttérben marad, a hallgatók a feladatmegoldás során „fedezik”/építik fel az ismereteket.

A cselekvési módokat a tanuláselméletek és azok pedagógiai tanulságai jelentik, amelyek közül a felfedezésen alapuló (problémamegoldó, szabad) tanulás a hallgató közreműködésére, tevékenységére épül, személyre szabott, önállóságot biztosít, ezért motiváló hatású, és hatékony. A csoport tevékenységet kívánó feladatmegoldás (pl. projektmódszer), így a tanösvény feladatai is valamely környezeti értéket, állapotot, problémát vizsgáltatnak, amelyek az adott helyszínen megismerhetők, fellelhetők, megtapasztalhatók, tehát valódi probléma köré rendezi a tanulást.

1. Tanösvény tervezése a környezettudatosságot elősegítő készségek fejlesztésére, a tapasztaláson alapuló ismeretszerzés megvalósítására a természetvédelem igényeinek érvényesítése mellett

            A tanösvény – ahogy a neve is mutatja – egy tanulási, ismeretszerzési célzattal kialakított sajátos turistaösvény, terepi bemutatóhely, amelyen végighaladva megismerhetők táblák vagy kirándulásvezető segítségével az adott terület természeti, kultúrtörténeti adottságai, értékei, valamint azok megőrzésének fontossága és módjai is.

1. 1. A terepi oktatás, a tanösvény helyszíne

A Doberdó tanösvény a Kiscelli-kastélypark és a főiskola környezetében, jól megközelíthető helyen, viszonylag kis területen a felfedezésre váró különleges értékek jó tanulmányozhatóságát kellemes környezetben biztosítja.

A tanösvény területe földrajzi fekvése alapján, a Budai-hegyvidék Hármashatár-hegy csoportjának kezdő tagjához, azaz a Mátyás-hegyhez ÉK-i irányban csatlakozó és a Bécsi úttal határolt sík között kialakult Kiscelli-fennsík részeként helyezkedik el Óbuda közepén.

A területet nyugaton a Folyondár utca, Remetehegyi út és Kolostor utca, északon a Kiscelli utca, keleten a Doberdó út fogja közre.

1. 2 A tanösvény sajátosságai, állomásai

            A tanösvény feladatai a környezeti elemek megfigyelésére, elemzésére irányulnak, vizsgálható az élettelen (abiotikus) természet (kőzet, domborzat, klíma, talaj, felszíni vizek), az élővilág (bioszféra) és a társadalmi (nooszféra) hatás egyaránt.

A terület természeti értékeinek tanulmányozására, valamint a mérő- és mintavételi helyek kiválasztására a tanösvény kijelölt állomásai a legalkalmasabbak. A terület kijelölésénél, a bemutatásra kerülő témák kiválasztásánál fő szempontként érvényesült: az informatív jelleg, a természeti értékek megóvására irányuló törekvés, valamint az, hogy a célnak megfelelő, de a legkevésbé balesetveszélyes, biztonságosan megközelíthető helyek legyenek.

            A tanösvény 11 állomása kirándulásvezető segítségével járható be. Létesítésének pedagógiai módszertanát alapvetően a Hol? Mit? és Hogyan? kérdések határozták meg.

A tanösvény a kijelölt feladatok és magyarázatok révén tájékoztat a terület földrajzi helyzetéről, földtani és felszínfejlődési folyamatairól, víztani értékeiről, életközösségeiről, a vegetáció sajátosságairól, tájökológiai jellemzőkről és kultúrtörténeti értékekről.

            Az ismeretszerzés módja szerint a tervezett tanösvény munkáltató típusú terepbejárást tesz lehetővé. Interaktív jellegét a feladatok csoportos munkaformában történő megoldása, a csoporttagok kölcsönhatásai, interakciói biztosítják.

            A Doberdó tanösvény teljes hossza 843 m, Ny-K irányú kiterjedése 43-228 m, tengerszint feletti magassága 150-160 m-ig terjed (északi szélesség: 47^o32’, keleti hosszúság: 19^o1,8’). Menetidő: kb. 60 perc.

Megközelíthető a Bécsi út felől a 17-es villamossal, illetve a 60-as autóbusszal a Kiscelli utcán vagy a Doberdó úton keresztül, valamint az Újlaki templomtól a Szépvölgyi úton, a Folyondár és Kolostor utcán át gyalogosan és a 165-ös autóbusszal.

A mindössze 15-hektárnyi területen a természeti, és az épített környezet állapota egyaránt jól megfigyelhető.

2. Az élő és élettelen (biotikus és abiotikus) környezeti elemek megismerésére, állapotfelmérésére irányuló feladatok

            A vizsgálatok döntő része az élőlények bioindikátorként történő felhasználására épül, mert az élő alkotók élettevékenységük révén magukban foglalják az élettelen alkotók sajátosságait is.

2. 1. Az állomásokon elvégzendő feladatok, vizsgálatok

            A feladatsor összegzi a tanösvény egész területén elvégezhető feladatokat, valamint az egyes állomásokhoz speciálisan kapcsolódó bemutatási lehetőségeket. Ez utóbbiak szemléltetésére kiemelem az 1. és 2. állomás bemutatását.

1. Állomás: Felhagyott agyag –és mészkő-bánya gödör

2. Állomás: Meddővel feltöltött terület

Megfigyelhető természeti értékek

A párkánysík tövében, a kiscelli (Salgó) és a Nagybátony-Újlaki (Bohn) téglagyárak fejtéseiben közel 200 évig bányászták a kiscelli agyagot, égettek belőle téglát és tetőcserepet, a hegy kőfejtői pedig az 1910-es évekig szolgáltattak követ a főváros építkezéseinek.

A bányászati tevékenység ma a tájszerkezet meghatározójává vált, amelyek maradandó emlékeit e két állomáson megfigyelhető tájsebek – 51 m átmérőjű 18 m mély agyagbánya-gödör, valamint a meddő – jelzik.

Kijelölt feladatok: Növénytani vizsgálatok

A növényzet szukcessziójának, illetve a kialakult elegyes lombhullató erdő struktúrájának megfigyelése, pionír növényfajok fajainak meghatározása.

Magyarázat: A szukcesszió vegetációfejlődést, azaz az élőlénytársulások tér-időbeli változását, az eltérő fajösszetételű állapotok egymásutániságát jelenti: a kezdő pionír növénytársulásoktól a záró társulásokig (klimax) bezárólag.

A területen a bolygatás (bányaművelés) következtében elsődleges szukcesszió figyelhető meg, amelynek folyamata a II. Világháború befejeztével kezdődött, és a természetes beerdősülés, illetve a néhol megmaradt betelepített állomány révén nyerte el mai állapotát.

Lombkorona szintben megtalálható a Virágos kőris, Mezei juhar, Korai juhar, a fává is megnövő Sajmeggy.

A dús cserjeszintben a Húsos som, Veresgyűrűsom, Varjútövis, Egybibés galagonya, Bibírcses kecskerágó, Fekete bodza.

Az aljnövényzet már a másodlagos szukcesszióra enged következtetni.

A Virágos kőris, illetve a néhol előforduló Nagylevelű hárs, valamint a társulás gyepszintjének jégkorszaki reliktum faja a Waldstein pipmpó (Waldsteinia geoides) utalnak a hársas-törmeléklejtő-erdő mivoltára.

2. 2. A tanösvény teljes területén elvégezhető feladatok

A levegő szennyezettségének vizsgálata bioindikátorok segítségével

Kén-dioxid szennyezés hatásának megfigyelése szenzitív lombhullató fák levelén

Levegőszennyeződés kimutatása akkumulatív fák kérgéből

A légszennyezettség hatásának vizsgálata a csapadék kémhatására

Ülepedő- és a levélfelület által megkötött por mennyiség meghatározása:

Állattani vizsgálatok

A terület állatközösségeinek tanulmányozása, azok megfigyelésével (gerinces, gerinctelen fauna).

Az állatok cönológiai felvételezése mellett az állatközösség jellemző fajainak súlysűrűség és súlydominancia értékmeghatározását lehet elvégezni.

További feladat az állatfajok rendszertani besorolása és tömegviszonyainak felmérése, majd az összefüggések felismerése az élethely és a táplálkozási kapcsolatok vonatkozásában, valamint a diverzitás (életközösségek fajgazdagsága) megállapítása.

Az állattani vizsgálatok mind a minőségi (kvalitatív), mind a mennyiségi (kvantitatív) módszereket felhasználva alkalmat adnak az állatvilág struktúrájának (faji összetétel) megismerése mellett, a zoocönózist felépítő fajok, életformacsoportok tömegviszonyainak (súlysűrűség, súlydominancia) mérésére is.

A növényzet zajszűrő hatásának megállapítása

A növényzet zajszűrő hatásának (a levelek zajvisszaverő képességének) megállapítása több mérési pont (zajforrástól különböző távolságokban történő) kijelölésével, és a kapott adatok térképen való ábrázolása útján valósítható meg.

Mikroklíma vizsgálatok a vegetáció sajátosságai alapján

Szélsebesség intenzitás és páratartalom mérése, elemzése, a területen kijelölt pontokon.

A napsugárzás időtartamának és a fény intenzitásának mérése

Eltérő fényigényű és hőmérséklet-igényű növényfajok megfigyelése

Ökológiai talajvizsgálatok

Talajhőmérséklet összefüggésének vizsgálata a növényzet fejlődésével.

A talaj termőképességégnek megállapítása a mésztartalom függvényében.

Talaj kémhatás növényfajokat befolyásoló szerepe.

Talajélőlények megfigyelése

3. Összegzés

A kutatás egészének áttekintése alapján megállapítható, hogy a környezettudatosságot szolgáló készségek fejlesztésére, a fenntarthatósági ismeretek közvetítésére, a rendszerszemlélet megalapozására a terep, a természeti (valós) helyszín a leghatékonyabb tanulási környezet.

A terepen megvalósítható környezet- és természetvédelmi terepgyakorlat oktatási-tanulási forma. Az ismeretszerzés szempontjából a közvetlen szemléltetés és bemutatás valós környezetben megvalósuló módszere. Az ismeretfeldolgozás alapján a környezetet rendszerként értelmező kauzális jellegű folyamat, az ökológiai-biológiai környezetminősítés, az objektív állapotfeltárás eszköze. A tanulás tekintetében tevékenység központú, tapasztaláson alapuló operatív tanulásszervezési mód. A környezeti nevelés oldaláról nézve holisztikus kitekintésű, a táj habitusára, fő jellemvonásainak kiemelésére irányul. Tevékenységszervezési mód alapján a csoportos munkaformákat preferáló tanulási forma. A csoporttevékenység során a közösség befolyásoló hatása által megvalósuló indirekt nevelési módszerek, közvetett nevelő hatások érvényesítésének színhelye. Az önfejlesztő és közösségfejlesztő hatások csoportnyomásra, a csoporttagokkal való kapcsolattartásra épülnek.

A környezet- és természetvédelmére irányuló nevelés eszköztárát a terepgyakorlatokon a környezet megismerésére, állapotának felmérésére irányuló vizsgálatok, feladatok jelentik, melyeket környezetpedagógiai szempontból hatékonyabbá tesznek a tanösvények.