Tanösvény kialakítása a BMF RKK környezetmérnök szakos hallgatói részére a természettudományi tárgyak terepi oktatásának fejlesztése érdekében

A Budapesti Műszaki Főiskola Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Karán 2000-től kezdődően folyik környezetmérnök oktatás, 2006 őszétől már BSc képzés keretében. Az oktatás szerves részét képezik a külső helyszíneken tartott gyakorlati foglalkozások, terepi megfigyelések, terepgyakorlatok. A terepi vizsgálatok megvalósításához a főiskolai épület közvetlen szomszédságában tanszéki kutató munka eredményeként tanösvény kalauz segítségével bejárható környezetvédelmi tanösvényt alakítottunk ki a hallgatók bevonásával.
A terepen megvalósítható oktatás környezetpedagógiai jelentősége az, hogy a fenntartható fejlődés feltételeként megfogalmazott környezeti tudatformálást segíti elő környezetadekvát oktatási környezetben. A környezettudatosságot elősegítő készségek és ismeretek fejlesztése a környezet rendszerként történő értelmezésén, az élő és élettelen alkotók együttes hatásmechanizmusának bemutatásán alapszik.
A terepi oktatás megvalósítása céljából kialakított munkáltató típusú tanösvény biztosítja az aktív, tapasztaláson alapuló ismeretszerzés és készségfejlesztés lehetőségét, mert feladatok elvégzésére irányul, cselekvések során valósul meg, ugyanakkor lehetővé teszi a természeti értékek bemutatását, megvalósítja a természetvédelmi tájékoztatást.
A tanösvény állomásaihoz kapcsolódó feladatok megoldása által a hallgatók a környezeti állapotértékelés módszereit sajátíthatják el, miközben olyan készségek, képességek, kompetenciák megszerzésére nyílik lehetőségük, amelyek tantermi körülmények között nem valósíthatók meg (pl. tájékozódás, bioindikátorok alkalmazása a környezetminősítésben).

A földi élet fenntarthatósága az emberi társadalom és a környezet harmonikus, egyensúlyi állapotán múlik. Elérése örök célnak tekinthető, amelyhez a fenntartható fejlődés folyamata vezet, megvalósításának feltétele pedig az emberek környezeti tudatformálása.
A paradigmaváltás igénye napjainkra létkérdéssé vált, a környezeti nevelés tartalma kibővült, „környezetért nevelést” (education for the environment) jelent, amely magában foglalja a környezettudatos életvitel iránti elkötelezettség kialakításának elősegítését, folyamatos megerősítését, a magatartás-, értékrend-, attitűd- és érzelmi viszonyulások formálását, az ismeretek bővítését és a cselekvések kiváltását a környezet további egyoldalú károsodásának, degradációjának megelőzése érdekében.
Az egyetemek és főiskolák jelentős társadalmi színterek, amelyek szoros összefüggésben állnak a hallgatók környezeti-környezetvédelmi és fenntartható fejlődésre vonatkozó ismeretei, műveltsége és környezettudatos magatartása között. Éppen ezért főiskolánk környezetmérnök szakán a terepen végzett megfigyelések szerves részét képezik a tananyagnak.
Comenius forradalmi ismeretelmélete az empirizmus, azaz a szemléltetés pedagógiája, amelyben a tanító feladata a tanuló elé tárni a világot, vagyis a minket körülvevő létező dolgok összességét. A környezet tanulmányozása tehát szemléltetésen, a tanulási folyamat konkrét érzékelésen, tapasztaláson alapul. „Szükséges, hogy a megismerés mindig az érzékszervekből induljon ki (semmi sincs ugyanis az értelemben, ami nem volt meg előbb az érzékekben). Mi más ez, mint az, hogy a tanítás ne a dolgok szóbeli elbeszélésével vegye kezdetét, hanem a reális megfigyeléssel? És végül, miután megmutattuk a dolgot, jöhet a bővebb magyarázat.”/Comenius 1953/.
Direkt irányítás esetén a tanár az ismeretek forrása, meghatározza az elsajátítás lépeseit, közvetlenül irányítja a tanulási folyamatot.
Feladatok köré szerveződő, csoporttevékenység által megvalósuló, indirekt irányítás esetén a tanár a háttérben marad, a hallgatók a feladatmegoldás során „fedezik”/építik fel az ismereteket.
A cselekvési módokat a tanuláselméletek és azok pedagógiai tanulságai jelentik, amelyek közül a felfedezésen alapuló (problémamegoldó, szabad) tanulás a hallgató közreműködésére, tevékenységére épül, személyre szabott, önállóságot biztosít, ezért motiváló hatású, és hatékony. A csoport tevékenységet kívánó feladatmegoldás (pl. projektmódszer), így a tanösvény feladatai is valamely környezeti értéket, állapotot, problémát vizsgáltatnak, amelyek az adott helyszínen megismerhetők, fellelhetők, megtapasztalhatók, tehát valódi probléma köré rendezi a tanulást.

1. Tanösvény tervezése a környezettudatosságot elősegítő készségek fejlesztésére, a tapasztaláson alapuló ismeretszerzés megvalósítására a természetvédelem igényeinek érvényesítése mellett

A tanösvény – ahogy a neve is mutatja – egy tanulási, ismeretszerzési célzattal kialakított sajátos turistaösvény, terepi bemutatóhely, amelyen végighaladva megismerhetők táblák vagy kirándulásvezető segítségével az adott terület természeti, kultúrtörténeti adottságai, értékei, valamint azok megőrzésének fontossága és módjai is.
A tanösvény sajátosságai, állomásai

A tanösvény feladatai a környezeti elemek megfigyelésére, elemzésére irányulnak, vizsgálható az élettelen (abiotikus) természet (kőzet, domborzat, klíma, talaj, felszíni vizek), az élővilág (bioszféra) és a társadalmi (nooszféra) hatás egyaránt.
A terület természeti értékeinek tanulmányozására, valamint a mérő- és mintavételi helyek kiválasztására a tanösvény kijelölt állomásai a legalkalmasabbak. A terület kijelölésénél, a bemutatásra kerülő témák kiválasztásánál fő szempontként érvényesült: az informatív jelleg, a természeti értékek megóvására irányuló törekvés, valamint az, hogy a célnak megfelelő, de a legkevésbé balesetveszélyes, biztonságosan megközelíthető helyek legyenek.
A tanösvény 11 állomása kirándulásvezető segítségével járható be. Létesítésének pedagógiai módszertanát alapvetően a Hol? Mit? és Hogyan? kérdések határozták meg [3].
A tanösvény a kijelölt feladatok és magyarázatok révén tájékoztat a terület földrajzi helyzetéről, földtani és felszínfejlődési folyamatairól, víztani értékeiről, életközösségeiről, a vegetáció sajátosságairól, tájökológiai jellemzőkről és kultúrtörténeti értékekről.
Az ismeretszerzés módja szerint a tervezett tanösvény munkáltató típusú terepbejárást tesz lehetővé. Interaktív jellegét a feladatok csoportos munkaformában történő megoldása, a csoporttagok kölcsönhatásai, interakciói biztosítják.

A Doberdó tanösvény teljes hossza 843 m, Ny-K irányú kiterjedése 43-228 m, tengerszint feletti magassága 150-160 m-ig terjed (északi szélesség: 47o32’, keleti hosszúság: 19o1,8’). Menetidő: kb. 60 perc.
Megközelíthető a Bécsi út felől a 17-es villamossal, illetve a 60-as autóbusszal a Kiscelli utcán vagy a Doberdó úton keresztül, valamint az Újlaki templomtól a Szépvölgyi úton, a Folyondár és Kolostor utcán át gyalogosan és a 165-ös autóbusszal.

A mindössze 15-hektárnyi területen a természeti, és az épített környezet állapota egyaránt jól megfigyelhető